Ha nem akarsz lehangolódni tényleg ne, ezt csak muszáj kiírnom magamból valahova.

Talán nem meglepő, ha ismét elfogott az az érzés, hogy egy szerencsétlen kis senki vagyok, aki mindent elcsesz és semmire se jó. Most pl a hitelesítő lap visszautasítása tett be, hát persze, hogy én csesztem el, mert utána ismét feltöltöttem a képet, mert itt mindenki már bombázott az infokkal, hogy ilyen kép meg olyan kép kell. Jó nem fogom másra , mert persze, hogy az én hibám, hogy ilyen kis bizonytalan szutyok vagyok. Aztán persze rámjött a sírás és ezzel persze beindult az agyam is, hogy semmire nem vagyok képes, hogy mostanába egy rohadt egyszerű matekfeladat kifog rajtam, hogy nemsoká itt az érettségi és én semmit nem tudok, hogy nincs pasim, mert egy dagadék, vagyok, hogy nincs akaraterőm, hogy nincs önbizalmam, hogy mindenki csak bánt és hogy annyira hülye vagyok, hogy nem vagyok képes beérni azzal a kevés emberrel, aki nem árt nekem, hogy mi lesz velem így, hogy miért menekülök inkább a sírásba és még sok-sok minden. Kezdek lenyugodni, de azt hiszem ez még sokáig bennem lesz.

Miyavi - Onpu no Tegami

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.